26 1Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt! (Zsolt 46,2;35,22) 2Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője. (Zsolt 118,19.20; Jel 22,14) 3Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik; (Zsolt 112,7.8;111,8) 4Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van. (Zsolt 62,9;115,11) 5Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt; (Ésa 25,2.12) 6Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai! (Ezék 28,9; Zak 4,6) 7Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját. (Péld 3,6;11,6) 8Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek! (5Móz 32,11.12; Zsolt 91,4; Máté 23,37; Malak 4,2) 9Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai. (Zsolt 63,7;77,3;119,55.62;139,18) 10Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát. (Ésa 2,20;30,22; Ámós 8,10) 11Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tűz emészti meg ellenségeidet. (5Móz 32,27; Zsolt 69,10;119,139; Ésa 9,18) 12Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk. (Zsolt 44,5.6) 13Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved! (1Sám 9,15;20,2; Zsolt 40,7) 14A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, és eltörléd emlékezetöket. (Jel 20,5.6) 15Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait. (Ésa 49,19-21;54,1-5;62,4-5) 16Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod. (Jer 1,18; Ezék 3,8.9) 17Miként a terhes asszony, a ki közel a szűléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, előtted olyanok voltunk, Uram! (Róm 8,33; Jób 13,19;41,1-20) 18Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szűltünk: szabadulása nem lőn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói. (Hós 8,7) 19Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat! (Ésa 25,8.1Thess;4,16; Jel 20,4.5; Luk 14,14; Dán 12,2) 20Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag! 21Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé! (1Móz 4,10.11; Jób 16,18; Ezék 24,7.8)